Háromféle boldog életet különböztetünk meg: az első a kellemes élet, mely tele van élvezetekkel, a második az elkötelezettség élete, amiben a munkának, a szülői szerepnek vagy a kedvtelésünknek szenteljük az életünket, végül pedig az értelmes élet. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ismerjük a saját erősségeinket, és azokat valami magunkon túlmutató cél vagy szolgálat érdekében használjuk.
Mivel nem mindenkinek egyszerű valamit kitalálni, aminek szentelheti életét, illetve hosszú idő lehet megtalálni életünk igazi értelmét, olyan szokásokat sorolunk fel, ami a boldog emberekre általában jellemző, és amiket mi is könnyebben beépíthetünk az életünkbe. Íme:
• Boldog emberekkel veszik körbe magukat. Kerülik azokat, akik elveszik az életkedvüket.
• Nem hagyják, hogy kedvüket szegje a kudarc. Újra és újra felállnak a földről.
• Észreveszik a jó dolgokat, a kis sikereket is. Sajátjukat és másét egyaránt.
• Az egyszerű élvezeteket is értékelik. Egy szép tárgyat, egy finom falatot.
• Adakoznak vagy önkéntes munkát végeznek.
• Megengedik maguknak, hogy belefeledkezzenek valamibe és ne figyeljenek az idő múlására.
• A felületes locsogás helyett belemennek mélyebb beszélgetésekbe.
• Másra is költenek a pénzükből, nem csak saját magukra.
• Személyes kapcsolatokat tartanak fenn, nem csak virtuálisan érintkeznek ismerőseikkel.
• Optimistán közelítenek a dolgokhoz.
• Időnként kikapcsolják magukat az elektronikus világból.
• Spirituális/lelki életre is szakítanak időt.
• A mozgásra prioritásként tekintenek.
• Rendszeresen kialusszák magukat.
• Sokat nevetnek.
• Felemelt fejjel, nagy lépésekkel gyalogolnak.
Nem hagyják, hogy kedvüket szegje a kudarc. A szótárukban a kudarc helyette a tapasztalatszerzés, visszajelzés szó szerepel és legfőképpen ennek megfelelően is kezelik az ilyen helyzeteket.
A gödöllői egyetem egy régebbi kutatása szerint 1960 és 1990 között a gabonafélék, a zöldségek és a gyümölcsök vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmuk 60 százalékát elveszítették a nagyüzemi átállás miatti fajtaváltásoknak köszönhetően. A beltartalom, a biológiai tápérték helyett a tárolhatóság, a hozam, a szállíthatóság, nem utolsósorban a külcsín lett elsődleges. Mi akadályozza a mezőgazdasági kormányzatot abban, hogy a hagyományos, kevesebb kemikália-, de nagyobb élőmunka-igényű, értékesebb beltartalmú fajták ismételt termesztését preferálja? Nálunk miért nem működnek a termelői értékesítő szervezetek, a TÉSZ-ek? Miért nincsenek kis- és közepes méretű agrártermék-feldolgozók, gyümölcsaszalók, szárítók, csomagolók? Miért működnek gyengén a helyi piacok? Miért nincsenek közelítőleg önellátó falvaink? Mi akadályozza a fogyasztóvédelmet abban, hogy az üzletláncok keleti piacokra szánt silány minőségű portékáitól megszabadítsa az országot, helyet csinálva a hazai termékeknek?
Október közepétől különleges városnéző túrák indulnak Barcelonában: az utcákon lakók kalauzolják a turistákat a városban. Az új program keretében 3000 hajléktalan kap lehetőséget az idegenvezetésre.Ha egy új városba látogatva nem elégszünk meg az útikönyvünkkel és hús-vér emberektől szeretnénk hallani a város épületei mögött húzódó történeteket, általában diákok, nyugdíjasok, történelem-fanatikusok és hivatásos idegenvezetők vezetnek körbe minket a turistaútvonalakon.