13 civil szervezet nyílt levélben fordult a társadalomhoz és a közhatalomhoz a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Ökológiai Mintagazdaságának megmentése érdekében.Mi, e nyílt levelet aláíró szervezetek és személyek elfogadhatatlannak tartjuk a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) döntését, melynek alapján a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ ez év november 1-jétől egyetlen hektár állami föld bérletére sem lesz jogosult az eddig általa művelt területből. Ez egyenlő az európai hírű biogazdaság és népfőiskola halálos ítéletével.

A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ a magyar és a német kormány megállapodása alapján jött létre 21 év munkájának eredményeként a biogazdálkodás és az ehhez kapcsolódó oktatás támogatása érdekében. Ez a nonprofit szervezet egy európai szinten is egyedülálló programot valósított meg az elmúlt időszakban. A legszigorúbb minősítésű (BioSuisse) biogazdálkodást folytat az adott területen, és az ebből befolyó összeget népfőiskola működtetésére fordítja. Ami itt megvalósult, az pontosan a kormány által kidolgozott és elfogadott Nemzeti Vidékstratégia céljait tükrözi. A magyar vidéknek ilyen központokra lenne szüksége ahhoz, hogy működésükkel, tudásukkal segítsenek abban, hogy mezőgazdasági termelésünk hosszú távon fenntarthatóvá, jövedelmezővé váljon. Kishantos a tiszta, vegyszermentes mezőgazdaságot, egészséges táplálékunkat, a közösségi érdekeknek az egyéni érdekek fölé helyezését képviseli Magyarországon.

A kishantosi gazdaság 452 hektár állami földterületen folytatta tevékenységét – a korábbi kormányközi megállapodás alapján – melynek bérleti joga 2013. október 31-én lejár. A földterület jövőbeni hasznosítására a Magyar Állam képviseletében az NFA már tavaly meghirdette a területeket. Az eddig eredményesen működő egységes területet tíz részre szabdalták. Ezek mindegyikére természetesen a kishantosi biogazdaság is benyújtotta pályázatát, hiszen a jövőben is szeretné folytatni mintaértékű nonprofit tevékenységét.
Az NFA azonban úgy döntött, hogy új, zömében nem helyben lakó „gazdálkodók” és egy gazdasági társaság kapják a területeket. Egyetlen négyzetcentimétert sem hagytak az eddig példásan működő Kishantosi Vidékfejlesztési Központnak, ellehetetlenítve ezzel további működését. Még az NFA belső ellenőrzése szerint is nagyrészt szubjektív és nem szakmai szempontok szerint történtek a döntések az állami földek pályázatainak ügyében. A határozathozatali folyamat átláthatatlan, a pályázatok titkosak, így az NFA-nak nem sikerült eloszlatnia azt a gyanúnkat, hogy az eljárást a háttérből manipulálták.

Nem hagyhatjuk, hogy az évtizedek óta a közösséget szolgáló Központ öncélú politikai csatározások martalékává váljon. Követeljük a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ területeit érintő földbérleti pályázat eredményének megsemmisítését! Felszólítjuk a Nemzeti Földalap vezetését, hogy a korábbi pályázatot érvénytelenítse, bontsa fel a már megkötött szerződéseket és biztosítsa a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ további működését! Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úrtól és Orbán Viktor miniszterelnök úrtól elvárjuk, hogy biztosítsák a Nemzeti Vidékstratégia elveinek gyakorlati megvalósítását.

A nyílt levélhez továbbra is lehet csatlakozni magánszemélyként és civil szervezetként is. Ehhez nem kell mást tenni, mint megírni a csatlakozó nevét az alábbi címre: savekishantos@gmail.com

Szobrot állítottak Antall Józsefnek a felvidéki Kolozsnémán február 16-án – közölte a volt miniszterelnökről elnevezett alapítvány szombaton az MTI-vel. Elképzeléseik szerint minden nagyobb határon túli területen szobor őrizné a néhai kormányfő emlékét.
Azt írták, a szoborállításról az Antall József Alapítvány és a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség komáromi szervezete állapodott meg.
A megállapodást Makay Zsolt, az alapítvány kurátora, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség elnöke és Petheő Attila, a Csemadok komáromi választmányának elnöke, az MKP (Magyar Közösség Pártja) Komárom járási elnöke írta alá.
A közlemény szerint az alapítvány Antall József halálának 20. évfordulója alkalmából indította el azt a kezdeményezését, hogy minden nagyobb határon túli területen legyen szobra a volt kormányfőnek.
Felidézték: Antall József a rendszerváltást követően először merte felvetni azt a gondolatot, hogy éljenek bárhol a világban magyarok, az összetartozás érzését fenn kell tartani. Emlékeztettek arra is, hogy a kormányfő úgy fogalmazott: lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni.
Antall József gondolatának “forradalmi hatása volt, amely ma is visszhangzik a határon túl élők lelkében” – írták.
Emlékeztettek arra, hogy az alapítvány 2013. december 22-én Székelyhídon avatta fel Antall József első erdélyi szobrát, amelyet február 16-án követ a kolozsnémai ünnepség.

Ez képezi le a különböző társadalmi csoportjainkat. Melyik a pozitív, jó érték? Esetleg, egyik érték fontosabb a másiknál? Hogyan tudom elérni a célt, segíteni annak megvalósítását? Ezek olyan kérdések, amelyek a pillanatnyi hirtelen fellángolásokat kell, hogy kövessék. Függetlenül attól, hogy akár párkapcsolatról, akár szociális-emberi állapotokról legyen szó.
Sohasem tudjuk száz százalékos biztonsággal megállapítani azt, hogy egy-egy ember milyen indíttatásból kerül az ún. közösségi színtérre. Nem tudhatom, hogy valóban csak személyes karrier és pénz motiválták őt, esetleg a ,,közös jó ügy” az, ami odasodorta, ahol most van. Azt már annál inkább fel tudom mérni, hogy hol tart az emberünk. Letért-e az útról, amit követnie kellene? Három csoportot különböztetek meg:

Az ember, akibe belenevelték, esetleg megtapasztalta mindazon értékeket, amiket ő szíve szerint őszintén akar képviselni. Legyen szó nehézségről, akadályokról, veszélyekről és földi kísértésekről. A kockáztatásra és egyes más, számára kisebb értékek szükségszerű feladására is kész figurák, akik mások szemében csak ,,megszállottak”. Következetesek, ami jó, ha tisztában vannak, mi is az, amihez ragaszkodnak, és természetesen, milyen áron.

Akadnak azonban olyanok is szép számmal, akik bizony tudatosan képzelik el politikai karrierjük alakítását. A saját nevük számtalanszor történő visszaolvasása és visszahallgatása szinte megindítja szervezetükben az örömhormonok termelését. Ezek az igazán álszent kategóriába tartozó ,,képviselők”. Döntéseik mögött sosem az értékek és a társadalmi fejlődés állnak, hanem kizárólag a rövidebb vagy hosszabb távú személyes érdekek. Vagyis a sokszor hangoztatottak: pénz, hatalom, hírnév. Ezek a profi, kinevelt politikusok, akik maguknak bevallják, hogy mi is az eredeti szándékuk, csak a bamba külvilág számára ez nem világos.

És létezik egy ötvözete a két csoportnak, amelyek a legveszélyesebbek! Kik is ők? Azok, akik valaha elindultak egy úton, s azt mondták: – Fontos számomra a közösség érdekének képviselete, segíteni szeretnék. De mindezzel munka van, hát, jár nekem a juss is érte. Vagy nem? Ha most nem tudom behajtani, hát, majd eljön az idő, amikor sor kerül rá. És persze, aki addig is keresztbe tesz nekem, az meg fogja bánni, mert a szerencse kereke forgandó, és leszek én még olyan helyzetben, hogy kamatostul visszaadjak mindent. És a kis ember, a kis ,,érdekvédő” előbb-utóbb ,,nagy politikus” lesz, s az első dolga nem az lesz, amiért neki bizalmat szavaztak, hanem behajtja a kölcsönöket, bosszút áll az ellenfelein és megszedni magát mindaddig, míg lehetősége van rá. Nincsenek tisztában tetteik súlyával, s azt hiszik, pontosan az a helyes, ahogyan ők cselekszenek.
Ma úgy tűnik, hogy az első csoportból van a legkevesebb, s a második és harmadik ,,fajta” egyre inkább terjed el. Mint valami parazita gyom. De ha időnek is kell eltelnie és sok izzadság és verejték árán is, de mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy kigyomláljuk az elgazosodott szülőföldünket. Ha nem járunk sikerrel, akkor nagy valószínűség szerint folytatódni, erősödni fog a parasztvakítás, a magyar ember hitében elnyomott, önálló meggyőződés nélküli, átlagos, de teljesen haszontalan polgár lesz, akire továbbra is majd csak akkor lesz szükség, amikor alá kell írni valamit, esetleg oda kell biggyeszteni egy-egy X-et derék ,,képviselők” neve mellé.

Formálissá tettétek a demokráciát, megaláztátok a polgári értékrendet, sárba rántottátok a keresztény hit tanait – írja Semjén Zsoltnak küldött levelében Debreczenyi János, a Fidesz-KDNP korábbi veszprémi polgármestere, aki a pártból is kilépett.
„Most telt be a pohár. Megérlelődött bennem a gondolat, hogy névvel is vállalni kell a szembefordulást a forradalomnak nevezett kormányzati ámokfutással. Nekem is van felelősségem a helyzet kialakulásában, hiszen városomban politikai munkát végeztem annak érdekében, hogy a Fidesz-KDNP ilyen nagy arányban győzzön, s erős kormányt hozhasson létre.

….Nem tudok azonosulni egy öntelt, gőgös, akarnok kormánnyal, mely teljesen elszakadt a választóitól, kiszámíthatatlan bel-, kül- és gazdaságpolitikát folytat. Tönkreteszik, lejáratják ezt a népet, ezt az országot. Én a polgári értékrendben hittem és hiszek, de ami most történik, az mindannak a megalázása.
…A maga helyén és lehetősége szerint minden embernek felelőssége van abban, hogy miként alakul az ország sorsa. Ha más cselekvési formát nem lát, akkor legalább merje elmondani a véleményét.”
A KDNP nevében Pálffy István, a párt Veszprém megyei elnöke reagált Debreczenyi kijelentéseire. Pálffy a „Megállt-e a szélkakas?” című közleményében többek között azzal vág vissza, hogy Debrecenyi János megjárt már annyi pártot, hogy szavai aligha vehetők komolyan.